Halloween mese - Bodza boszi és a varázstök

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis házikó az erdő szélén, ahol egy jó boszorkány élt, akit mindenki csak Bodza néninek hívott. Bodza néni nem kavart gonosz varázsitalokat, hanem gyógyteát főzött kamillából, mentából és szívből.

Volt neki egy fekete macskája is, Cirmos, aki a nevével ellentétben egyetlen csíkot sem viselt magán, viszont annál nagyobb volt a szíve. Ő segített Bodza néninek mindenben – reggelente ébresztette, este pedig dorombolással melegítette a házikót.

Amikor elérkezett az ősz, és a levegőben már ott lebegett a Halloween illata – fahéj, tökpite és egy kis varázslat –, Bodza néni így szólt:

– Cirmos, idén valami különlegeset szeretnék! Egy varázstököt, ami világít a sötétben, és jókedvet hoz mindenkinek, aki ránéz!

– De honnan szerzünk ilyet? – pislogott Cirmos.

– A legenda szerint az Erdei Szellemtök csak annak mutatja meg magát, aki nem fél a sötéttől, és tiszta szívvel kíván valami jót – felelte Bodza néni mosolyogva.

Így hát elindultak az erdőbe. A hold ezüstfényben úszott, baglyok huhogtak, és egyszer csak halk sustorgás hallatszott. A levegőben megjelent egy apró, fehér szellem – Pufi Szellem –, aki olyan volt, mint egy repülő vattacukor.

– Szervusztok! Én Pufi Szellem vagyok. Mit kerestek ilyenkor az erdőben?

– A Szellemtököt – felelte Bodza néni. – Olyan varázstököt, ami fényt és jókedvet hoz mindenkinek.

Pufi Szellem mosolygott:

– Akkor jó helyen jártok! De a Szellemtök csak annak nő meg, aki tud nevetni a sötétben!

Cirmos kicsit aggódva nézett körbe, de aztán pördült egyet, belebújt egy avarhalomba, és csak a farka látszott ki. Bodza néni nevetni kezdett, Pufi Szellem kacagva pörgött körülöttük, és abban a pillanatban a tök, amit találtak, ragyogni kezdett.

A fény elárasztotta az egész erdőt. A baglyok tapsoltak, a sünik táncoltak, a rókák csaholtak örömükben.

– Most már igazi a varázs – mondta Pufi Szellem. – A Szellemtök fényétől senki sem fog félni többé Halloween éjjelén!

Másnap Bodza néni a Szellemtökből lámpást faragott, és a háza elé tette. Aki csak elhaladt mellette, mosolyogni kezdett. És ha jól figyelt, a fényben néha mintha egy apró, nevetős szellem alakja táncolt volna.

És ha egyszer te is arra jársz, talán meglátod Bodza nénit, Cirmost, és a világító varázstökköt, amely fényt hoz a legmélyebb sötétségbe is – nevetéssel. 🎃✨

Vége.